Mindenekelőtt abból indulok ki, hogy nem kérdés számomra, hogy a Létezés örök és végtelen.

És ebben a határtalanságban (idő és tér fogsága nélkül) vagyunk, létezünk.

Az, amit reinkarcnációnak hívnak, számomra pontosan ugyanolyan állomás (tapasztalás), mint az, amit “egy életen belüli” újjászületésnek vagy tapasztalásnak neveznek.

Szerintem egy életünk van és az végelen megújulásokból (halálokból és újjászületésekből) áll. ✨

De minden állomás csak ideiglenes. ✨

Az, ami valós, az mindig változatlan. 🤍

Bármilyen nehéz, tudom, hogy mindennek értelme van. Tudom, hogy az én megértésem (fejlődésem, csiszolódásom, egyre önazonosabbá válásom) az egyetlen, amire hatásom van és valójában ez alakítja a világomat, nem pedig fordítva.

És ez hatalom, valódi erő a kezemben és a Te kezedben is, te egyedi, megismételhetetlen, csodálatos lélek 🤗🤍🤍🤍

Bizony, olykor ami nem jön össze, az pont oda vezet, ami az igazán igazi számodra… az igazi munka, barát, társ, minőség (minden téren) még előtted áll és minden azért dolgozik, hogy megélhesd azt, aki vagy, akihez mindez méltó. ❤

A csendből lehet énekelni.

A csendből lehet üvölteni.

A csendből BÁRMIT meg lehet tenni, anélkül, hogy ítélet, ellenállás, minősítés vagy elvárás születne.

A csend nem némaság. A csend a mentális zaj hiánya.

Már maga vagy a csend.

Te vagy a mozdulatlan tisztaság, ami álmodik egy álmot és elhiszi, hogy zaj van körülötte.

Pedig a zaj is egy illúzió.

Csak nagyon elhisszük és hatalmat adunk minden egyes gondolatnak és érzésnek.

De ki az, aki ezt a hatalmat odaadta?

Ő még mindig mozdulatlan.

Még mindig változatlan.

Még mindig teljes.

Még mindig csendben van.

Mert nincs más, mint a csend maga.

Mi nők vagyunk azok, aki a befogadást, az önmagunkba ölelést és a puhaságot szimbolizáljuk. Mégis, az elmúlt évezredekben hányszor kényszerültünk rá, hogy keménységet és férfi energiákat öltsünk magunkra.

Arról nem is beszélve, hogy hány női felmenőnk szenvedett a fájdalomtól, hogy elvesztette a szeretett férfit háborúban, viszályban, politikai, vallási vagy egyéb okok miatt. Hány ősanyánk hullajtott fájdalmas könnyeket a földbe.

Számos női felmenőnk erőszak és kegyetlenség áldozata volt. Ezek nem múlnak el nyomtalanul. De a tudatosítással – ami itt és most történik veled- (és esetlegesen további oldással) felülírható.

Sokan szenvedtek a felmenőink közül és sokan tudatosan és tudattalanul képtelenek lettek újra a puha, lágy befogadásra. Azt szokták mondani a férfiakra, hogy zárva van a szívük és nehezen áramoltatnak érzelmeket (mint védelmi reakció). Mi nők pedig a befogadás lágyságára ás teljes átadásra váltunk nehezebben nyitottá. És ezek a tudattalan minták örökítődtek át anyáról lányra, hogy megvédjék a fájdalmaktól az utódokat.

Tudom, még fájdalmasabb elveszíteni azt, ami már a részünk valahol (amit már befogadtunk egyszer a testünkbe, lelkünkbe). De tudd te drága lélek, hogy sohasem embert fogadsz be, hanem végső soron a szeretetet. Lehetsz egyszerre mély érzésű és teljes biztonságban. Ezt most még egyszer: lehetsz úgy is biztonságban, hogy közben az érzelmeid teljes palettáját megéled. Nem az érzések áramát kell elzárni. Hanem az érkező információt a helyén kezelni. Tágabb perspektívából átlátni azt, ami VALÓJÁBAN történt – ahelyett, amit gondolunk, hogy történt.

A múlt már megtörtént. És ha megragadjuk és téves következtetésként visszük tovább, akkor téves eszmékre építjük a jelenünket. És ez egy olyan dolog, amit az Élet nem fog engedni. (Ilyenkor szoktuk mondani a „de olyan jó ember volt, hogyan történhetett ez meg vele?” és a „de én mindent megtettem és mégis..” típusú mondatokat).

A fájdalomtól nem az véd meg, ha elzárkózunk. Hanem a tudatosság. Az, ami rámutat arra, hogy rend van a létezésben. Minden azért történik, hogy bennünk is ez a rend álljon helyre.

Tudom, milyen érzés megdermedni. Tudom, milyen félni. Tudom milyen bezárkózni. Tudom milyen értetlenül állni a dolgok előtt. De azt is tudom, hogy a világban rend van. Tudom, hogy a ledermedés és félelem nem a valóság, hanem múltbéli (generációs vagy saját életbeli) téves következtetések eredménye és tudom, hogy ez mind feloldható. Magam is végigjártam ezt az utat (és a mai napig találok még „ébrednivalót”) és tudom, hogy Rád is az a végtelen béke vár, ami abból ered, hogy nem tagadom meg, hanem felismerem azt, ami valójában van.

Szeretném, ha tudnád, hogy:

• Biztonságban vagy.
• A múltnak nem kell ismételnie önmagát.
• Azzal, hogy magadba fogadod a férfit, a szeretetet fogadod magadba.
• Az Élet azt szeretné, ha minden olyat letennél, ami nem te vagy. Egészen addig, amíg nem marad már más, csak a szeretet.
• Megérdemled az önfeledtséget.
• Megérdemled a teljességet.
• Minden érted van.