A társadalom diktálja az életed irányát vagy a belső iránytűd? Ezt a kérdést tettem fel magamnak sok évvel ezelőtt, ami elindított egy hihetetlenül izgalmas eseménysorozatot az életemben és eredményeképpen csillivilli, menő frankfurti bankárból kiegyensúlyozott, boldog erdőszéli lakó lettem. De ne szaladjunk így előre.
Mindenki vágyik a külső elismerése. Az már más kérdés, hogy függővé tesszük e tőle magunkat vagy egy egészséges egyensúlyban kezeljük, mint az Élet visszajelzését. Emlékszem arra a kijózanító pillanatra, amikor bevallottam magamnak, hogy többek között azért szeretek „sikeres” jogász-bankár lenni, mert ez társadalmi elismerést ad. Jéghideg vízként csapódott az arcomba a felismerés, hogy egy bájcsevely alatti elismerésért mekkora áldozatot hozok. Az ára pedig az volt, hogy nem voltam boldog. Kemény volt, de így indul a változás: felismeréssel.
Amikor megkérdezem az embereket arról, hogy számukra mi a siker, a legtöbbször konkrétumokat kezdenek el említeni (elérni valami konkrét célt) és amikor tovább beszélgetünk és elgondolkodtató kérdéseket teszek fel, szinte mindenki hozzáteszi, hogy végső soron nem is arra a célra vágyik, hanem a hozzá fűződő (vélelmezett) érzésre. A boldogság és elégedettség (kielégülés) érzésének elérése/megtartása az, ami a belső motorunkat hajtja.
Itt tovább megyek: a boldogság hajszolása is egy csapda. Hiszen kihelyezzük egy messzi pontba és a jelen pillanatban pedig küzdünk érte. A titok – ami nem is titok, csak annyira egyszerű, hogy elfelejtjük alkalmazni – az az, hogy kialakítsunk egy stabil viszonyt a belső iránytűnkkel, intuíciónkkal, hiszen ez az, ami tökéletes összhangban van az Élet törvényszerűségeivel és biztosítja a könnyed áramlást az életben, ami a siker első kulcsa.
Második kulcsa az, hogy ne a társadalom diktálta „siker” legyen a belső sikerünk, hanem keressük meg az életfeladatunkat, a küldetésünket. Nem véletlenül kaptál egyedi tulajdonságokat és képességeket. Amíg nem használod ki, addig lesz egy kielégületlenség érzésed. A hivatás beteljesítése hoz el egy mély kielégülés élményt.
Bár hihetetlenül sokat ad a hivatás, életfeladat megtalálása és űzése még mindig nem ad totális teljesség érzést. És azért nem, mert ott van egy rakás másik életterület, amit szintén egyensúlyban kell tartani. Ez a harmadik kulcs. (Ha ezen a ponton azt érzed, hogy már úgy nézel ki, mint egy tányérokat pörgető bohóc, hidd el, átérzem vállalkozó anyaként az érzést 😀 De ne ijedj meg, mert az Élet a legnagyobb segítőd és az Egész Létezés célja, hogy az egyensúlyodat és az önvalódat megtaláld és éld, szóval menni fog 😉 ).
Az életünknek különféle területei vannak és egyszerre kell kielégítenünk őket ahhoz, hogy egy egyensúly jöjjön létre bennünk, hiszen a világegyetemben is egy tökéletes egyensúly van jelen. Ha ez visszatükröződik bennünk, akkor egy nagyon finom, harmonikus egység élmény és elégedettség lesz úrrá rajtunk. Én személy szerint jelen pillanatban nem napi, hanem heti szinten igyekszem minden életterületet kielégíteni. Lehet, hogy ha nagyobb lesz a kisfiam, napi szinten is sikerülni fog:)
És mik ezek az életterületek? Leírok párat, amikre mindenképpen érdemes odafigyelni:
Külső-belső igényesség
Művelődés, tanulás, olvasás
Barátok
Célírás, napi rutin, tervezés
Párkapcsolat
Pénzügyek ésszerű kezelése, tervezés
Otthonom rendben tartása
Család
Szexuális kiteljesedésem
Adományozás, mások segítése
Kreatív alkotás, kibontakozás, külvilágnak megmutatni ezt
Életfeladatom, hivatásom, küldetésem
Spirituális fejlődés
Remélem, hogy volt a fenti írásban elgondolkodtató gondolat a számodra 🙂 Ne feledd, ha csak egy dolog megérintett és elgondolkodtatott, már megérte ! 😉
Szeretettel, InSpiriMom Nikol
