A hivatás mellett (vagy azon felül) még létezik a küldetésünk. A kettő szorosan egymásba kapcsolódik és kéz a kézben húzzák egymást.
A hivatásunk az, amiben mi kifejezetten jók vagyunk, az egyedi tulajdonságaink és képességeink összessége megmutatja azt a területet, ahol kibontakozhatunk. A küldetésünk pedig maradandó lábnyomot hagy a világban. Valami olyat, ami halálunk után is tovább él. Például táncolni, teljesen egyedi módon – hivatás. Egy olyan iskolarendszert kiépíteni, ahol a táncon, zenén, mozgáson keresztül fedezhetik fel az emberek önmagukat, blokkjaikat és korlátaikat és oldhatják fel magunkban ezeket, egy teljesen egyedi küldetés. Lehet, hogy elsőre úgy hangzik, hogy Te erre biztosan nem lennél képes, de tudd, hogy ha ez a gondolat megjelent benned, akkor ez egy gyermekkori korlátozó hiedelem. Valójában minden ember úgy születik, hogy hozzá tudna adni az emberiség gazdagságához. Rengetegen nem tesznek hozzá mégsem, kishitűségből, lustaságból vagy mert egyszerűen nem tudják mit kellene tenniük, hiába lobog a láng a szívükben. Nem kell mindig kolosszálisan nagy dolgokra gondolni. Szobafestőként is például hozhat be valaki valami újítást, amivel hozzátesz az emberiség alkotásaihoz. Minden ember képes újat hozni a saját területén. Egy egyszeri és megismételhetetlen újítást, alkotást. Mivel csak egyszer születik le pontosan azzal a különleges „csomaggal”, amivel akkor.
Érdekes jelenség például az, amikor egymás küldetésbeli eredményeire építünk. Itt van például a Hellinger féle családállítás. Használom, hiszen benne van az utamban, azonban ha kizárólag ezt csinálnám és megállnék itt (tehát más küldetésében ragadnék benne és nem építeném tovább a sajátomat, mint ahogyan teszem ezt a hivatás mentorálással), akkor egy idő után boldogtalan lennék, kiszáradnék és az Élet elkezdene jelezni nekem különféle területeken. Eleinte feszítő érzéssel, majd egyre erősebb jelzésekkel motiválna, hogy menjek tovább, bontakoztassam ki a saját virágomat. Természetesen más alkotásából meríthetünk, ráépíthetünk, használhatjuk, de nagyon fontos, hogy a saját egyediségünket, küldetésünket, képességeinket tegyük bele. Merjünk önazonosak, természetesek és egyediek lenni. Csak így tudjuk kihozni magunkból a küldetésünket.
